Veszprémi Szakképzési Centrum Ipari Szakgimnáziuma
„Nevelni és tanítani”
8200 Veszprém, Iskola u. 4. OM kód: 203066
Tel.: 88-560-630
E-mail: isk@ipariszakkozep.hu

Szavalóverseny 2019/2020

Frissítés: 2019.11.14
Iskolánkban 2019. november 13-án rendeztük meg a 9-12. évfolyamosok számára meghirdetett, immár hagyományos szavalóversenyünket, amelyen idén hat lelkes tanuló vett részt.

A versünnepet Bogdány Gábor 13.D osztályos tanuló nyitotta meg József Attila Nagyon fáj című versének értő tolmácsolásával.

A résztvevők először Takács Zsuzsa Estéim otthon című költeményét mondták el kötelező műként, majd szabadon választott verseikkel is bemutatkoztak.

Ónodi Benedek (9.B) Tóth Krisztina Lusták dala
Rózsavölgyi Barnabás (9.E) Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk
Sinkay Rozi (10.A) Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat
Hegyi József (10.B) Arany János Tetemre hívás
Dufek Zsófia (12.B) Pilinszky János Ne félj!
Molnár Márton (12.C) pedig Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? című versét választotta és adta elő a szavalóverseny második részében.

A zsűrit nehéz döntés elé állították a versmondók, de végül a következő sorrend alakult ki a nagyon szoros versenyben:
I.helyezést ért el: Sinkay Rozi (10.A), felkészítő tanára Mikolasek Norbert,
II.helyezett lett: Hegyi József (10.B), felkészítő tanára Kozák Emília,
III.helyen Dufek Zsófia (12.B) végzett, felkészítő tanára Terray-Sógor Csilla.
Bogdány Gábor versmondásáért különdíjban részesült.

Gratulálunk minden versmondónknak!


Ebben a tanévben is megrendezzük a 9-12. évfolyam számára iskolai szavalóversenyünket. A versenyre egy kötelező és egy szabadon választott verssel lehet nevezni.

A verseny időpontja és helye:
2019. november 13., szerda, 14:30, F116-os terem.

A kötelező mű Takács Zsuzsa Estéim otthon című verse.

A szabadon választott vers legalább négy versszakos legyen; témáját, hangvételét idén nem kötjük meg.

A diákok a részvételi szándékukat október 25-ig jelezzék magyar tanáraiknak! A jelentkezések az őszi szünet után lesznek összesítve.




Takács Zsuzsa: Estéim otthon
 
Olyan akarok lenni, mint Ady.
Őrjöngő szerelem, Párizs, egyedüllét.
Ágyam köré bűvös hálót feszítek
minden este, ébren álmodom.
Esőzik, áznak a cégérek,
hólyagos az aszfalton a víz.
Felöltőben, karimás kalapban sietek
a fogadkozó, síró Lédától haza.
Ki volna boldogabb, ki volna inkább
egyedül mint ez az aszfalton elsuhanó
árnyék?
            Nem bántja a fülemet a zaj,
se a Scholl papucsok kopogása, az esti
padlórecsegés. Úgy teszek mintha aludnék.
Megbillentik az olvasólámpa peremét,
hogy ne zavarjon a fény.
Kiszököm az előszobaajtón, át a bezárt
kapun. Ki volna inkább otthon
a csatakos, hideg Dunaparton,
különbözése, vágyai mámorában,
ki volna szabadabb mint én?